Általában a meddőségről és a reproduktív funkciókról

Az emberiség rendkívül termékeny. A legtöbb nő már 14–16 éves korától fogamzóképes. A női szervezet reprodukciós képessége azonban már a 30-as évei elejétől csökkenő tendenciát mutat. A férfiak ezzel szemben egészen idős korukig termékenyek maradhatnak.

A megtermékenyülés folyamata nagyon összetett, melynek során hormonok, kémiai és fizikai mechanizmusok százainak kell a meghatározott időben és sorrendben működésbe lépnie. A heréknek folyamatosan spermiumokat kell termelniük, melyeknek azután érniük kell a mellékherében, be kell jutniuk a hüvelybe, majd pedig a méhen át a petevezetékbe. Ott 24 órán belül találkozniuk kell az ovuláció során a petefészekből kiszabadult petesejttel, utána egyetlen spermiumnak be kell jutnia a petesejtbe és megtermékenyítenie azt. Ezt követően a megtermékenyült petesejt még két napig tartózkodik a petevezetékben, aztán pedig a méh üregébe kell vándorolnia és ott további osztódás és növekedés után  be kell ágyazódnia a méh falába.

E folyamatok bármely apró lépését érintő károsodás meddőség kialakulásához vezethet. A spermium lehet életképtelen, halott, tartalmazhat rendellenes számú kromoszómákat, túl sokáig tárolódhat képződése után, vagy lehet életképes, de mozgásképtelen, melynek következtében nem tud megfelelően előrehaladni a női szervezetben. Lehet teljesen egészséges, de nem megfelelő számú. Ugyan a petesejt megtermékenyítéséhez elég egyetlenegy spermium, de azoknak a férfiaknak, akiknek ondójában kevesebb, mint 20 millió spermium található 1 milliliterben meddőségi problémájuk van. Az ondóvezeték korábbi sérülés vagy fertőzés miatt el lehet záródva. Előfordulhat ejakulációs probléma, vagy úgynevezett retrográd ejakuláció, melynek során az ondó nem a húgycsőbe, hanem a húgyhólyagba kerül. A méh nyakcsatornájában a spermiumok útját mechanikai vagy kémiai faktorok akadályozhatják. A nyakcsatorna nyákja lehet túl sűrű vagy kémiai összetétele kedvezőtlen ahhoz, hogy a spermiumok áthaladjanak rajta. A petevezeték hegesedés miatt el lehet záródva, ami által lehetetlenné válik a két ivarsejt találkozása. Ha a spermium eléri a petesejtet, előfordulhat, hogy nem képes bejutni a sejtbe. Károsodhat az embrió méhüregbe történő beágyazódása is.

Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány óriási előrelépéseket tett a megtermékenyítés folyamatának megértésében és az egyes lépések során fellépő lehetséges problémák felismerésében. Az esetek egyre nagyobb számában ezen akadályok legyőzhetővé válnak, így a meddőségi szakemberhez forduló párok körülbelül 65%-ában sikerül helyreállítani a károsodott funkciójú reproduktív rendszer élettani működését. Annak ellenére, hogy a gyermek fogantatásához vezető biológiai folyamatok nagy részéhez az emberi szervezetre van szükség, a tudomány segítségével a megtermékenyülés folyamatának kulcslépései ma már a modern orvostudomány eszközeivel helyettesíthetővé váltak.

Minden ötödik, hatodik magyar párt érint a meddőség problémája. A kor előrehaladtával emelkedik a meddőség gyakorisága, a 30-as éveik vége felé járó párok, körülbelül 33%-a meddő. A kor szerepe egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, mivel a fejlett társadalmakban, így Magyarországon is a családalapításra és gyermekvállalásra egyre inkább a tanulmányok befejezése és a karrierépítés után kerül sor. A meddőség gyakoriságának emelkedését napjaink szexuális szabadossága és az egyre gyakoribb szexuális úton terjedő fertőzések következtében kialakuló reproduktív rendszert érintő károsodások is magyarázzák.

Terápia

A kivizsgálást követően terápiás stratégia készül. Igazán optimálisnak akkor mondhatjuk a terápiát, ha lehetővé teszi, hogy természetes úton megtörténhessen a fogantatás. Néha elég megváltoztatni egy pár házaséletének szokásait, melynek során az együttlét megfelelő időzítésével elérhető a kívánt terhesség (terminált együttlét). A pár elsajátítja hogyan ismerje fel a női ciklusnak a legtermékenyebb időszakát, amely a legalkalmasabb a fogantatásra. A pár férfi tagjának azon szokásai, melyek a spermiumszámot csökkentik, mint például a forró fürdők, szauna szintén elkerülhetőek.

Számos eljárással, az egyszerű centrifugálástól kezdve, a gyógyszeres és egyéb terápiákon át állítható vissza a nem megfelelő ondó termékenyítőképessége, mely eljárásokat követően az előkezelt ondót bejuttatják a méhüregbe. Ezt hívják inszeminációnak. Az ovuláció rendellenességei hormonkezelésekkel, úgynevezett ovuláció-indukciós kezelésekkel állíthatóak helyre, melyet terminált együttlét, inszemináció, valamint egyéb, a spermium és a petesejt találkozását elősegítő kezelések követhetnek.

A legismertebb meddőségi kezelés az in vitro fertilizáció. Az in vitro azt jelenti, hogy a spermium és a petesejt az emberi szervezeten kívül, a laboratórium erre alkalmas eszközében a "lombikban" találkozik. A megtermékenyülés után a zigóta (megtermékenyült petesejt) tovább fejlődik a szervezeten kívül, majd pedig a megfelelő időpontban beültetésre kerül a méhüregbe, ahol beágyazódik a méhnyálkahártyába, majd növekedésnek indul.Az egyik legjelentősebb vívmány az asszisztált reprodukciós kezelések terén az úgynevezett intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI). Ezen eljárás során mikrosebészeti technika segítségével egyetlen spermiumot injektálnak a megtermékenyíteni kívánt petesejtbe, mely lehetővé teszi azon férfiak számára is a gyermekvállalást, akik rendkívül alacsony spermiumszámmal rendelkeznek.

A genetika, a képalkotó módszerek és a biotechnológia egyre intenzívebb fejlődése további lehetőségeket és új technikákat szolgáltatnak a meddő párok számára.