slideslideslide

Amit a zsírszövetről tudni kell

Alapvető tudnivalók

  • A zsírszövet típusai
 
Emlősökben és az emberben is funkcióját tekintve háromféle, az anyagcserében aktívan részt vevő zsírszövet típus fordul elő. A bőr alatt (subcutan) elhelyezkedő fehér zsírszövet, a zsigerek közötti (viscerális) fehér zsírszövet, valamint a barna zsírszövet, mely elsősorban a lapockák közötti régióban, a vesék körül és a mellűri szervek közötti területen (mediastinumban) található meg (Tran TT, 2010). Utóbbi zsírszövet típus az újszülött korban fejlett, amikor is fő funkciója a szervek mechanikai védelme és a testhőmérséklet állandó szinten tartása. Felnőtt korra a barna zsírszövet mennyisége csökken, de az anyagcsere folyamatokban betöltött jótékony hatása megmarad (Satterfield MC, 2011). Téli álmot alvó állatokban a barna zsírszövet hőszabályozásban betöltött szerepe egész életen át megmarad.
 
  • A fehér zsírszövet jellemzése és típusai
 
A szervezetben számos helyen megtalálható fehér zsírszövet az egyik legplasztikusabb szövetféleségünk. Sebészeti beavatkozást követően például igen gyors regenerációra képes, az energiaháztartás megváltozására pedig kisebb-nagyobb mértékű térfogat növekedéssel vagy csökkenéssel válaszol. A zsírszövet ezen gyors alkalmazkodó képességének hátterében álló sejtszintű eseményeket igen intenzíven kutatták az elmúlt 70 évben. A téma fontossága egyértelmű, ha belegondolunk, hogy a mai modern társadalomban az elhízás (obezitás) és az ennek következményeként kialakuló anyagcsere betegségek (magas vérnyomás, érelmeszesedés, egyéb szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, stb.) egyre gyakrabban fordulnak elő. A fehér zsírszövet negatív megbélyegzése előtt azonban fel kell hívnunk a figyelmet ezen szövet hasznosságára és nélkülözhetetlen szerepére is. Rendkívül összetett feladatot lát el, mivel amellett, hogy energiaraktár, hormontermelő és hézagkitöltő funkcióval bír, egyik fő forrása bizonyos multipotens szöveti őssejteknek is.
 
  • A zsírszövet sejtes alkotói
 
A zsírszövet legnagyobb méretű sejtes alkotója az energiaraktározó és hormontermelő érett zsírsejt (adipocyta). A zsírsejtek - terjedelmes méretüknek köszönhetően (50-130 um) – a teljes szövet kb. 90%-át teszik ki, míg a számuk – becslések szerint – az összes sejtnek 40-50%-a. Egyéb, nagy számban előforduló sejttípusok az ős- és elődsejtek (az adipocyták előalakjai), a kötőszöveti sejtek (fibroblastok), az erek falát alkotó (vasculáris) simaizom és endothel sejtek és az immunrendszer sejtjei (limfocyták és makrofágok) (Fantuzzi G, 2005). Ezen sejtek összességét nevezzük stromális-vasculáris frakciónak (SVF). A kötőszöveti (stroma) sejtek, a fibroblastok által termelt – a sejtek közötti tereket kitöltő anyag, – az extracelluláris mátrix, mely a zsírszövet mechanikai összetartásán kívül funkcionálisan is hozzájárul annak egészséges működéséhez (homeosztázis fenntartásához). Fontos a megfelelő erezettség is, hiszen a tápanyagok, a hormonok és az oxigén szállítása az adipocytákhoz ezen keresztül történik.
 
  • A zsírszöveti ős- és elődsejtek
 
A zsírszövet is rendelkezik önmegújító képességgel, bár ennek üteme igen lassú, becslések szerint emberben 2-10 év. A sejtek újraképződéséért a nagy számban előforduló zsírszöveti ős- és elődsejtek (ASC – Adipose tissue-derived Stromal Cells) a felelősek, melyek a zsírszövetet gazdagon átszövő erek falában helyezkednek el. Számuk eléri a zsírszövetet térfogatában döntően kitevő adipocytákét. Belőlük jönnek létre többek között az adipocyták, és az erek falát borító simaizom és endothel sejtek. Az ASC-k számos sejttípus létrehozására képes ún. multipotens szöveti őssejtek, amelyek a felnőtt szervezetben is megtalálhatók. Elsősorban a középső csíralemezből (mesodermából) származó sejttípusok (csont-, zsír-, porc- és izomsejtek) kialakítására képesek (Pittenger MF, 1999), de egyes kutatók feltételezik, hogy ezeken túl még a külső (ectoderma) és a belső csíralemez (endoderma) sejtjeivé is képesek differenciálódni megfelelő körülmények között. Vagyis ezek szerint akár még ideg- (Sanchez-Ramos, 2000) máj-, (Weng YS, 2003) vagy inzulintermelő β-sejtekké is át tudnak alakulni.
Hozzájuk nagyon hasonló úgynevezett mesenchymalis stroma sejtek (MSC) más szövetekben és szervekben is megtalálhatóak. A legelső forrásuk a csontvelő volt, ahonnan 1960-as években izolálták őket először (Friedenstein, 1970). Azóta kiderült, hogy az érfali lokalizációjuk miatt szinte minden szövetben, szervben megtalálhatók, kivéve az érrendszerrel nem rendelkező szöveteket (pl. porc). Később felfedezték, hogy nagy számban fellehetőek a köldökzsinór kocsonyás kötőszöveti állományában, az úgynevezett Wharton-kocsonyában. Kinyerésük innen egyszerű és nem jár semmiféle kellemetlenséggel, hátránya viszont, hogy csak újszülött korban elérhető/lehetséges a gyűjtése. Néhány évvel ezelőtt kezdett a figyelem a zsírszövetre irányulni, mivel időközben kiderült, hogy ez a szövet igen gazdag forrása a multipotens stroma sejteknek (Zuk PA, 2001). Mivel egyre inkább terjedőben van a zsírleszívás gyakorlata, folyamatosan nagy mennyiségű szövet kerül megsemmisítésre a benne lévő értékes őssejtekkel együtt.