A Walter and Eliza Hall Institute kutatói feltárták hogyan regenerálják magukat a vér őssejtjei egy kulcsszerepet játszó gén segítségével.

Csontvelő transzplantáció után vérképzőszervi őssejtek új populációja keletkezik. Ezekre a sejtekre akkor van szükség, amikor a vérsejtek valamelyik fajtájából kevesebb van a szervezetben például leukémia vagy vérszegénység esetén, vagy besugárzás illetve kemoterápiát követően. Gyakori komplikáció, amikor ezek az újonnan beültetett őssejtek nem élnek kellően hosszú ideig, vagy a túlzott szaporodásuk leukémiához vezet.

Táplálék-kiegészítők serkenthetik a szervezet önregeneráló folyamatainak szerves részét képező őssejteket. A Journal of Translational Medicine-ben közölt tanulmány szerint kereskedelmi forgalomban levő táplálékkiegészítők hatására a vérben keringő vér és érképző őssejtek száma megemelkedhet.

A Thomas Jefferson Egyetem kutatói megfigyelése alapján kiderült, hogy az egyik, az öregedésben szerepet játszó gén az embrionális őssejtek differenciációjában játszik szerepet.

A páciensek saját szívéből vett őssejteket használtak fel első alkalommal arra, hogy helyreállítsák a károsodott szívszöveteket – idézte amerikai kutatók eredményét a BBC hírportálja.

A tanulmányban eredetileg az eljárás biztonságosságát kívánták tesztelni, de ennél többet értek el, mert javultak a szív pumpafunkciói is. Szívőssejtekkel eddig csak állatokon végeztek hasonló kezeléseket.

Forrás: MTI, MedicalOnline 2011. november 15.

Ha sikerülne infarktust követően az elhalt szívizomsejteket pótolni, a szívgyógyászati ellátás lehetőségei alapvetően megváltoznának. Laboratóriumi körülmények között megtalálták azt a módszert, amellyel az őssejt szívizomsejtté alakítható.

Az Egészségügyi Világszervezet statisztikája szerint világszerte legalább 20 millió ember marad életben szívroham vagy agyi katasztrófa után, de életük minősége legtöbbször továbbra is rossz, ráadásul sokféle és drága kezelést igényelnek.

Ha valamelyik koszorúérág elzáródik, az általa vérrel, oxigénnel ellátott szívizom terület elhal. Ha ilyenkor a beteg rövid időn belül megfelelő szakintézetbe kerül, jó esélye van arra, hogy túléli ezt az eseményt, és a későbbi kilátásai is sokkalta jobbak. Nem megfelelő ellátás esetén azonban a szív teljesítménye az elhalt szívizomszövet nélkül jelentősen romlik, szívelégtelenség alakul ki, mely folyamatos gyógyszerelést, gondozást igényel és a betegek gyakran kerülnek vissza a kórházba.

A kutatók már régen keresik a lehetőséget az elhalt szívizomsejtek pótlására. Legígéretesebbnek az őssejtkezelés tűnik, ám mindeddig megbízható megoldás nem született.

A brit Bristol Heart Institute kutatója, Raimondo Ascione és munkacsoportja a Stem Cell Reviews & Reports című folyóiratban közölt vizsgálatában egy ritka őssejtet, a CD133+ jelzésűt tanulmányozták, mely a köldökzsinórvérben található. Laboratóriumi körülmények között megtalálták azt a módszert, amellyel az őssejt szívizomsejtté alakítható.

A kutatók korábban a saját csontvelőből származó CD133+ őssejteket használták, de ezek a betegeknek visszaadva az öregedés és kockázati tényezők miatt kisebb mértékben tudnak a szívizomzatba beilleszkedni, mint a magzati őssejtek.

Laboratóriumuk 2013-ig kapott engedélyt és megfelelő anyagi támogatást a kutatómunka folytatására.

Dr. Matos Lajos

Forrás: MTI, MedicalOnline2011. október 25.

A közeljövő egyik legkecsegtetőbb terápiás lehetősége, az őssejtekkel kapcsolatos. Szinte nincs olyan nap, amikor a világ különböző sajtótermékei, ne számolnának be újabb és újabb lehetőségekről, eredményekről.

Az őssejtkutatás dinamikusan fejlődő ágazat, mely nem mellékesen komoly gazdasági tényezőt jelenthet az egészségügyben, már a mai állapotában is. A lehetőségről mindannyian hallottunk már, mégsem tudjuk pontosan, mi áll ennek hátterében.

Mik az őssejtek?

Az őssejtek olyan sejtek, melyekből – elvileg – az emberi szervezet bármely sejttípusa létrehozható.

Szervezetünk sejtekből épül fel, melyek szövetekbe, majd a szövetek szervekbe rendeződnek, végül a szervek szervrendszereket alkotnak. Csak egy példa: szívizomsejtek alkotják a szívizomszövetet, amely a szívünket, mint szervet felépíti. A keringés szervrendszere pedig a szívből és az erekből tevődik össze.

Számos betegség patomechanizmusából adódóan, egyes sejtek, szövetek pusztulását okozza, vagy ezen képletek pusztulása hozza létre magát a betegséget. Az őssejtek megfelelő hatásokkal, a fejlődés kívánt medrébe terelhetők, mely magában hordozza az elpusztult sejtek pótlásának lehetőségét.

Hogyan lehet az őssejtekhez hozzájutni?

Az őssejteknek több típusa van, melyek az egyedfejlődés legkoraibb szakaszában különülnek el. Ennek megértéséhez szükséges azt tisztázni, hogy hogyan alakul ki az embrió a megtermékenyítés után – ez akár természetes körülmények közt az anyai szervezetben történik, akár mesterségesen, laboratóriumban következik be.

A hímivarsejt és petesejt egyesülése létrehozza a zigótát, amely a megtermékenyítés után néhány órával osztódni kezd, majd több osztódás után nyolc, genetikailag teljesen egyforma sejt alakul ki belőle. Ezek a sejtek bármilyel fejlődési irányra képes őssejteknek tekinthetők, mivel belőlük a szervezetben jelenlévő bármely sejttípus kialakulhat.

Pár napon belül ez a nyolc sejt tovább osztódik, viszont a belőlük keletkező sejtek már nem egyformák, a differenciálódás első jeleit mutatják: a hólyagcsíra állapotot elérve, elkülöníthető egy külső réteg, amelyből a méhlepény alakul ki, illetve az egyéb olyan szövetek, melyek a magzat méhen belüli fejlődését segítik.

A belső sejtréteget embriócsomónak nevezzük, amelyből az embrió, illetve a későbbi magzat szervei kialakulnak. Az embriócsomó sejtjei embrionális őssejteknek tekinthetők, amely arra utal, hogy a hólyagcsíra külső sejtrétegéből származó szövetek kivételével, bármely más emberi szövet kialakulhat. 

Az embrió, a magzat és az ember fejlődése során, még egy őssejttípus lelhető fel: a multipotens őssejt. Ide kétféle sejttípus tartozik: a köldökzsinórvérben és a csontvelőben találhatók ilyen őssejtek. Az elmúlt évek orvosi kutatásai arra világítottak rá, hogy ezen sejtekből speciális körülmények közt a szervezet bármely más sejttípusa létrejöhet, vagy laboratóriumban létrehozható.

A köldökzsinórvérről

A köldökzsinórvér őssejtjei közt, több olyan alak található, mely a differenciálódás korábbi fázisában van, illetve ezek a sejtek könnyebben osztódnak, mint a csontvelőben található társaik. Ugyanakkor a csontvelőben található őssejtek az ember életének végéig jelen vannak, míg a köldökzsinórvérből származók, természetesen csak a szülés közben nyerhetők ki.

A köldökzsinórvérben található őssejtekhez, technikailag természetesen sokkal könnyebb hozzájutni, ám ez a módszer a lakosság számára csak korlátozottan hozzáférhető, leginkább a magas költségek miatt. Magyarországon is működnek különböző intézetek, amelyek megfelelő anyagi ráfordítás fejében, a szüléskor nyert köldökzsinórvérből sejtszeparátorok segítségével, laboratóriumban kivonják az őssejteket.

A megfelelő feldolgozás után, a mintát lefagyasztják körülbelül –150 °C hőmérsékleten, amelyet a folyékony nitrogén alkalmazása tesz lehetővé. Ezzel a módszerrel az őssejtek akár több száz évig is eltarthatók.

Értelemszerűen csak az azonos genetikai anyaggal rendelkező, vagy a sajáthoz nagyon hasonló őssejtekből hozható létre, az adott személyre jellemző tulajdonságú szövet. Ez a köldökzsinórvér esetében teljesen biztosított, illetve a saját csontvelőből származó őssejtek esetében is.

Egy középkorú betegnél ugyanakkor őssejt kizárólag a csontvelőből nyerhető, mivel a köldökzsinórvér levételének és tárolásának lehetősége, még csak néhány éve jött létre hazánkban. A tudomány mai állása szerint, hazánkban jelenleg csak a hematológiai betegségek kezelésében jöhet szóba az őssejtbeültetés.

A közelmúltban történt ugyan szívizom pótlására hasonló beavatkozás Magyarországon, ám ennek hosszú távú eredményei még nem ismertek, így a közeljövőben nem várható, hogy az eljárás terápiás alternatívaként szóba kerülhet.

Mi a szerepe a köldökzsinórvérnek a jövő generációi szempontjából?

Egy ma születendő kisbaba a tudomány jelenlegi állása szerint, csak nyerhet azzal, ha a köldökzsinórvérből származő őssejtjei fennmaradnak, hiszen a jelen kutatási eredményei azt sugallják, hogy a jövőben számos betegség, és állapot gyógyítható lesz majd az őssejtek segítségével.

Nem elképzelhetetlen természetesen az sem, hogy a csontvelőből vagy esetleg a szervezet más, ma még fel nem fedezett tartalékaiból őssejtek nyerhetők majd hasonló célokra – de a lefagyasztott őssejtek egyből alkalmazhatók lesznek, egyéb előkészítések, levételek és ezen beavatkozások esetleges mellékhatásokból eredő kockázatok nélkül.

Etikai kérdések merülnek fel

Az őssejtekkel kapcsolatos kutatások – a klónozáshoz hasonlóan –, komoly etikai problémákat vetnek fel. Többek között ez is az oka annak, hogy az egyes országok őssejtkutatásra vonatkozó rendelkezései, jelentősen eltérnek egymástól, még az Európai Unió országain belül is.

A téma kényes voltát alátámasztja, hogy többször szóba került az ide vonatkozó kutatások anyagi támogatásának a felfüggesztése is, a tagországok eltérő etikai megfontolásai miatt. Egyes tagállamok elkülönítve kezelik az országon belül keletkezett, vagy az importból származó (pl. mesterséges megtermékenyítés során keletkezett, de nem beültetett) embriókkal kapcsolatos előírásokat.

A fent elmondottak alapján minden leendő szülőnek érdemes elgondolkoznia azon, hogy születendő gyermeke köldökzsinórvérből származó őssejtjeit levetesse, illetve tároltassa-e. Az elgondolás mindenképpen nagyon hasznos, és a gyermek jövőbeni túlélését növeli, ugyanakkor jelentős anyagi vonzata és a garantált haszon hiánya miatt, az eljárás - még - nem terjedt el rutinszerűen.

WEBBeteg – Dr. Kónya Judit

Forrás: WEBBeteg 2011. július 25.

A legutóbbi jelentős felfedezés az őssejtekkel kapcsolatban az, hogy ha e sejtek egy típusát a szívizomba fecskendezik, akkor új ereket hoznak létre, s ezzel javul a szív érintett területének véráramlása és ritkább lesz a mellkasi fájdalom. Ez 850 ezer amerikai számára jelenthet reményt, akiknek fájdalmait még gyógyszerekkel sem lehet enyhíteni.

Az újfajta kezelésben részesült betegek mellkasi fájdalmainak gyakorisága csak feleakkora volt, mint a placebót kapó személyeké, és a fizikai terhelést is sokkal jobban tűrték.

Dr. Douglas W. Losordo, a chicagói Northwestern Egyetem professzora, a kutatás vezetője azt mondta: „Ezek az emberek visszakapják az életük egy részét. A fizikai terhelhetőség változása klinikailag is nagyon jelentős, főként egy olyan betegcsoportban, amelyet a tünetek súlyosan korlátoznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki eddig csak TV-t tudott nézni, az képes lesz normális tempóban sétálni, és az, aki csak lassan tudott menni, biciklizni is tud majd.”

A kutatók a minden egyéb kezelésre refrakter betegek vérében normálisan jelen levő CD34+ őssejteket használták fel, amelyek szerepet játszanak az új vérerek keletkezésében. A természetesen előforduló sejtek száma azonban túl alacsony, ezért az őssejtek begyűjtése előtt a betegek olyan gyógyszert kaptak, amellyel megnövelték a keringő sejtek számát.

A prospektív, kettős-vak, fázis 2 vizsgálatban a 167 résztvevő beteget véletlenszerűen három csoportba osztották: az egyik csoport 100.000 CD34+ sejt/testsúlykg adagot (kis adag) kapott, a másik 500.000 CD34+ sejt/testsúlykg-ot (nagy adag), s a harmadik csoport placebót. Minden beteg 10 injekciót kapott a szívizom iszkémiás területébe.

A vizsgált változó az anginás fájdalom heti gyakorisága volt a kezelést követően 6 és 12 hónappal. A kis dózisú kezelésben részesülőkben 6 hónap múlva hetente 6,8 anginás epizód fordult elő, míg a placebót kapókban 10,9. Hasonló, még kissé jobb is volt az eredmény 12 hónap után is, amikor a mellkasi fájdalom gyakorisága 6,3, illetve 11,0 volt. Meglepő módon, a nagy dózisú kezelés csökkentette ugyan az anginák számát a placebóhoz képest, de ez a változás sem a 6., sem a 12. hónapban nem volt szignifikáns.

A fizikai terhelhetőség javulása hasonlóan alakult. A kis adaggal kezeltekben a 6. hónapban 139 másodperc volt a javulás, míg a placebóval kezeltekben csak 69 másodperc. A 12. hónap eredményei itt is hasonlóak voltak: 140, illetve 58 másodperc. A nagy dózist kapó betegekben ugyan jobban nőtt a terhelhetőség, mint a placebo esetében, de nem különbözött szignifikánsan attól.

Egy év alatt a placebo csoportban 5,4 százalék volt a halálozás, míg a kezelt csoportokban senki nem halt meg. Az eredményeket a kutatók a szívizomban keletkezett új erekkel, a vérellátás javulásával magyarázzák.

Dr. Weisz Júlia

Forrás: Medical News Today, MedicalOnline 2011. július 9.

Emberi vesét hoztak létre őssejtekből brit tudósok, az áttörés eredményeként a transzplantációra váró betegek hamarosan saját szerveiket "növeszthetik" - közölte a The Daily Telegraph.

A mesterséges szerveket laboratóriumban alkották meg emberi magzatvíz és állati magzati sejtek felhasználásával.

A vesék hossza jelenleg nagyjából fél centiméter, ez nagyjából egy elvetélt magzat veseméretének felel meg. Az Edinburgh-i Egyetem kutatói remélik, hogy teljes méretű szervvé növekedhetnek, ha emberekbe ültetik be őket. A módszer lehetővé tenné, hogy a páciensek saját veséiket hozzák létre a kilökődés veszélye nélkül.

"Kicsit úgy hangzik, mint egy sci-fi, de nem az" - mondta Jamie Davies, az egyetem kísérleti anatómia professzora.

A kutatócsoport bízik abban, hogy az orvosok képesek lesznek a szülések alkalmával magzatvizet gyűjteni, melyet aztán tárolhatnak arra az esetre, ha a megszületett gyereknek a későbbiekben veseproblémái lennének. Davies úgy véli, hogy a technológia tíz éven belül elérhető lesz a gyakorlatban, néhány sejt fagyasztva tárolása pedig még mindig olcsóbb megoldás lehet, mint valakit éveken át dialízisen tartani.

Az áttörést jelentő technológiát hivatalosan az áprilisi edinburgh-i Tudomány fesztiválja rendezvény részeként mutatják be.

A babát embrionális állapotban olyan genetikai jegyek alapján választották ki lombikbébi programban történő beültetésre, hogy megmenthesse végzetes örökletes betegséggel született testvérét.

A baba Clarmant-ban, Párizs egyik elővárosában született az Antoine Beclere kórházban - közölték az orvosok, Rene Frydman és Arnold Munnich.

A török szülők gyerekeként világra jött újszülött az Umut-Talha nevet kapta, amely törökül azt jelenti, hogy "a reményünk". A baba lombik programban, szervezeten kívüli megtermékenyítéssel fogant, és január 26-án született meg 3650 grammos súllyal. Az embriók közül genetikai szűrés után választották ki: ellenőrizték, nem hordozza-e a béta-thalasszémia nevű súlyos vérszegénységet okozó betegség génjét. Testvére ebben a betegségben szenved, melyet a most egészségesen született újszülött köldökzsinórvéréből származó őssejtekkel kívánnak kezelni az orvosok.

A béta-thalasszémia hemolízis, amelynek során a vörösvértestek elpusztulnak az érpályán belül. Ilyenkor a hemoglobin - a vörösvértestekben található, az oxigént szállító fehérje - béta láncának szintézise károsodott.

A világ első "életmentő testvére", Adam Nash 2000-ben született az Egyesült Államokban.

A kezelés csodája Buerger-kórban

2011. március 10–11. között harmadik alkalommal rendezték meg a „FÓKUSZBAN AZ ŐSSEJTKUTATÁS” című konferenciát Debrecenben, amelyen külföldi és hazai szakemberek és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) „Új őssejt-alapú terápiás eljárások fejlesztése perifériás artériás érbetegség kezelésére” című pályázat résztvevői számoltak be kutatási eredményeikről.

Az akut artériás érelzáródások, az agyvérzés, a szívinfarktus és perifériás artériás érbetegségek a fejlett országokban és Magyarországon is a vezető halálokok között szerepelnek. Az akut szívinfarktus éves előfordulási gyakorisága Magyarországon 0,2–0,3 százalék. A perifériás artériás érbetegségben szenvedők aránya a magyarországi 25–64 éves lakosság körében az EU-15 országainak átlagához viszonyítva háromszor magasabb.

Őssejtterápia szívinfarktusban

A szívinfarktus szívizomsejt-elhalással jár

A szívinfarktus a szívizmot ellátó koszorúerek szűkületében kialakuló, a koszorúeret elzáró vérrög következménye, ami szívizomelhalást és ezt követően gyakran szívelégtelenséget okoz. Jelenleg a terápia egyik lehetősége a vérrög gyógyszeres oldása, a másik a katéteres beavatkozás (perkután koronária intervenció, PCI), ami egyidejűleg a szűkületet is megszünteti. A koszorúér elzáródásától annak megnyitásáig eltelt idő összefüggést mutat az infarktus során kialakuló szívizomsejt-elhalás mértékével, és még a gyors beavatkozás után is előfordulhat a szívizomzat szerkezeti átépülése és hónapokkal, évekkel később a vérkeringést nehezítő szívelégtelenség kialakulása. E folyamat megelőzésére és kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre, de kiterjedt szívizomelhalás esetében még a gyógyszerek alkalmazása mellett is kialakulhat szívelégtelenség, amelynek túlélési mutatói kedvezőtlenek. A szívizomzat szerkezeti átépülésének megelőzésére vagy késleltetésére új terápiás megközelítések kifejlesztése szükséges. Ennek egyik ígéretes lehetősége a szívinfarktust követő őssejtkezeléssel a bal kamra funkciójának helyreállítása.

Őssejtek a szívinfarktus kiegészítő terápiájára?

Szívinfarktust követően a szív csak igen korlátozott mértékben képes regenerációra. A normál szívizomban csak elvétve figyelhetők meg osztódó szívizomsejtek, amelyek a spontán szöveti regeneráció során nem tudnak lépést tartani a sejtpusztulással, és ezért nem képesek klinikailag jelentős javulást biztosítani. Infarktust követően a csontvelői CD34+ őssejtek száma a perifériás vérben emelkedik, és az őssejtek az erek falához tapadva kivándorolnak a sérült szívizomszövetbe. A humán embrionális őssejtekből spontán összehúzódásra képes szívizomsejtek fejleszthetők, és a csontvelői eredetű őssejtek – amelyek felhasználását etikai kérdések nem korlátozzák – szintén képesek a szívszövet regenerációját elősegíteni. Ennek alapján merült fel, hogy a szívinfarktust követő kóros folyamatot kívülről adott őssejtekkel próbálják kedvező irányba terelni.

Hogyan segíthetnek a saját csontvelői őssejtek a beteg szíven?

Az őssejtkezelés legfontosabb célja, hogy az elveszett szívizomsejteket a hozzájuk tartozó mikro-érrendszerrel együtt újjáépítsék, és így javítsák az infarktus miatt károsodott szívizomterület regenerálódását. A szívinfarktusban őssejtekkel végzett klinikai tanulmányok a közös stratégiai célok mellett az alkalmazott őssejtek forrásában, mennyiségében, a bevitel módjában és időzítésében jelentősen különböznek egymástól, ami nehezíti a levonható általános következtetések összegezését.

A DEOEC Kardiológiai Intézetében 7 páciens esetében az elvégzett klinikai vizsgálat célja az volt, hogy infarktuson átesett betegekben igazolják az izolált CD34+ őssejtek hatékonyságát, tolerálhatóságát és biztonságosságát. A szívultrahangos mérések szerint a koszorúérbe juttatott őssejtek hatására szignifikánsan javult a balkamra-funkció (LVEF), és tendenciájában csökkent a kamra mérete (LVESD, LVEDD), amely paraméterek a kezelés 3–6. hónapja után szignifikáns különbséget mutattak. A változás a 6 hónapos és a kiindulási érték között 7,5 százalékos volt (p=0,0041). A javulás elsősorban az infarktusos régió szegmentális falmozgásának fokozódásából adódott, de szignifikánsan javult e régió anyagcseréje és tendenciájában perfúziója (SPECT) is.

Az eddigi nemzetközi eredmények tükrében a betegeknek van egy olyan kis szegmense, akik az akut infarktus kialakulását követően késve jelentkeznek az ellátásra, és a sikeres reperfúziós és gyógyszeres kezelés ellenére véglegesen károsodik balkamrafunkciójuk, így szívelégtelenség alakulhat ki – náluk az autológ őssejtkezelés klinikai alkalmazásának jelentős szerepe lehet. Azok a molekuláris útvonalak, amelyek a szívizomsejtek őssejtek általi regenerációját elősegíthetik, még kevéssé ismertek, de e folyamat elindításában és fenntartásában feltételezhetően fontos szerep jut az ős-, a progenitor- és az egyéb szöveti sejtek kedvező együttműködésének.

Őssejtterápia perifériás artériás érbetegségekben 

Érszűkületi betegségek

Az arteriosclerosis obliterans (ASO) az 55 év felettiek betegsége, ami a betegek 20–30 százalékában progrediál és 10 százalékában végtagi amputációhoz vezet. Legfontosabb rizikófaktorai a cukorbetegség és a dohányzás. A thromboangiitis obliterans (TAO; Buerger-kór) az alsó és felső végtag kis és középnagy artériáinak szegmentális trombotikus megbetegedése, oka ismeretlen, a 20–50 év közötti, erős dohányos férfiak körében jelentkezik. A klaudikáció és a nyugalmi fájdalom mellett a betegek kétharmadában iszkémiás fekélyképződés is észlelhető. Súlyos érszűkületben (Severe Peripheral Arterial Disease, SPAD) a végtag vérellátását jelentősen javító gyógyszerkészítmény nem áll rendelkezésre, a nyugalmi fájdalom, az iszkémiás fekélyek, gangrénák megszüntetésére az érsebészeti és konzervatív terápiás lehetőségek kimerülése után ma nincs más megoldás, mint a végtag amputációja. Érszűkület miatt Magyarországon évente közel 7500 végtag-amputációt végeznek.

Terápiás vaszkulogenezis

Az elmúlt néhány évben a terápiás vaszkulogenezis koncepciója széles körben elfogadottá vált. Alapja az őssejtek azon képessége, hogy az iszkémiás területbe juttatva új kapillárisok képződését eredményezik. Kimutatták, hogy a csontvelői eredetű őssejtek angiogén tulajdonságú citokinek termelésére képesek, és közöttük endotél progenitor sejtek (EPC) is előfordulnak. Így az őssejtek és az általuk termelt trófikus faktorok a szöveti sejtekkel együttműködve a beteg végtagban fokozzák az endotélsejtektől függő vazodilatációt, növelik a vérátáramlást, ami elindítja a klinikai javulást.

Őssejtterápia érszűkületben

Az autológ, csontvelői eredetű őssejtterápia súlyos érszűkületben is perspektivikus új lehetőségként merül fel. Erre a célra a perifériás vérből citokinkezelés hatására mobilizált, vagy a csontvelőből közvetlenül vett ős- és progenitor sejtek egyaránt felhasználhatók. Az őssejtterápia hatékonysága szempontjából lényeges módszertani különbség a teljes mononukleáris vagy a dúsított/izolált CD34+ őssejtfrakció alkalmazása.

ASO-ban eddig összesen kilenc tanulmány 220 beteg sikeres őssejtterápiájáról számolt be; súlyos mellékhatást egyetlen esetben sem tapasztaltak. Az első, Therapeutic Angiogenesis by Cell Transplantation (TACT) tanulmányban a kezelés után 4 héttel a klinikai eredmények szignifikáns javulást mutattak a csontvelői eredetű őssejttel kezelt betegek boka-kar indexében (BKI), a lokális transzkután oxigénnyomásban, a diszbáziás távolságban és a nyugalmi fájdalomban, összehasonlítva a perifériás vér eredetű mononukleáris sejtfrakcióval végzett terápiában részesülőkkel. A kezelést követően 24 héttel is szignifikáns különbségeket észleltek.

Az őssejtterápia kiemelkedően jó hatásúnak bizonyult Buerger-kórban. Az utóbbi években megjelent 10 közlemény közel 150 SPAD-ban szenvedő TAO-beteg autológ őssejtterápiájával szerzett eredményről számol be, amely 74–100 százalékban pozitívnak bizonyult. Az egyik, közelmúltban megjelent közleményben autológ csontvelői eredetű mononukleáris sejteket alkalmazva azt kapták, hogy hat hónappal az őssejtterápia után szignifikáns volt a javulás a nyugalmi fájdalom, a BKI, a diszbáziás távolság és az életminőség alakulásában. A 28 beteg közül mindössze egy beteg lábujját kellett amputálni, a betegek 83 százalékában az iszkémiás fekélyek begyógyultak. A kezelés után hat hónappal a digitális szubsztrakciós angiográfia az esetek 78,5 százalékában bizonyított javulást.

Autológ csontvelői eredetű őssejtterápiával elért saját eredmények Buerger-kórban

A DEOEC II. Belgyógyászati Klinikáján 2006–2010 között 8 előrehaladott Buerger-kórban szenvedő beteg 11 végtagját kezeltük őssejtterápiával. A klinikai javulás leglátványosabb jele a járásképesség lassú, de egyenletes javulása és a korábban nem gyógyuló, nagyméretű iszkémiás fekélyek tökéletes gyógyulása volt. Az eredmények az 5 éves követési idő után úgy foglalhatók össze, hogy az autológ csontvelői eredetű őssejtterápia Buerger-kórban effektív, biztonságos, tartós és lokális. A kezelt betegeknek csak egyikében került sor amputációra, az is a beteg végtag súlyos traumáját követően. Két beteg esetében az első őssejtterápiát követően 2,5–3 évvel az iszkémiás fekély kiújult, ekkor ismételt őssejtkezelést végeztünk, amely újra hatékonynak és biztonságosnak bizonyult. Fontos megemlíteni, hogy az előrehaladott perifériás érbetegek őssejtterápiáját követően az eredmények értékelése az iszkémiás fekély gyógyulásának és az egész végtag állapotának követésével egyszerű, valamint az őssejtterápia az előzetes csontvelő-eradikáció szükségtelensége miatt lényegesen olcsóbb, mint a csontvelőtranszplantáció.

Az őssejtterápia kardiovaszkuláris betegségekben történő alkalmazását a DEOEC területén működő Sejtterápia Klinikai Központ teszi lehetővé. A pályázat és a konferencia a Norvég Alap, az EGT Finanszírozási Mechanizmus és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásával és a Biomedica Hungaria Kft. segítségével valósul meg.

Dr. Boda Zoltán, DEOEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika
Dr. Balogh László, DEOEC, Kardiológiai Klinika
Dr. Rajnavölgyi Éva, DEOEC, Immunológiai Intézet

Forrás: Medical Tribune X. évfolyam 5. szám 2011. március 17.

A Worldwide Network of Blood and Marrow Transplantation által jegyzett retrospektív áttekintésben A. Gratwohl és mtsai 71 ország 1327 centrumában mérték fel a 2006-ban történt allogén és autológ hemopoetikus őssejt transzplantációkat (HSCT) négy nagy régióban: Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában (beleértve a Csendes-óceán nyugati medencéjét, így Ausztráliát és Új-Zélandot), Európában (beleértve Törökországot és Izraelt), valamint a Keleti-Mediterráneumban és Afrikában.

Összesen 50 417 első HSCT-re került sor, ennek 43%-a allogén, 57%-a autológ HSCT volt. A HSCT-ráták mediánja Amerikában 48,5, Ázsiában 184,0 Európában 268,9, a Keleti-Mediterráneumban és Afrikában 47,7 volt. Nem végeztek HSCT-t olyan országban, amelynek bruttó nemzeti jövedelme nem érte el a 680 USA-dollárt. Az allogén és az autológ HSCT-k arányában, az allogén HSCT-ken belül a rokon és nem rokon donorok számarányában és a különböző indikációk gyakoriságában nagy különbségek voltak a régiók és az egyes országok között. A lineáris regressziós elemzések eredményei szerint a kormányzati egészségügyi kiadások, a HSCT-teamek sűrűsége, a humán fejlesztési index és az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem mutatta a legszorosabb összefüggést a HSCT-rátákkal.

Forrás: MedicalOnline 2010. május 5.

A gyógyítás során őssejteket használunk fel, melyek hagyományosan lehetnek direkt a csontvelőből levettek, de leggyakrabban a véráramból nyert, csontvelői eredetű őssejteket alkalmazunk. A két, hagyományosnak tekinthető alkalmazás mellett újabban lehetőség van arra is, hogy a gyermek születése során a köldökzsinórvérből levett őssejteket használjuk fel. Az őssejtek származhatnak saját szervezetből (autológ transzplantáció) és származhatnak más emberből (allogén transzplantáció).  A jelenlegi orvosi gyakorlatban legáltalánosabb a vérképző (hemopoetikus) őssejtek transzplantációja. Vérképzőszervi őssejt-átültetésre számos betegség során kerülhet sor. Ide tartoznak a rosszindulatú vérképzőszervi megbetegedések, a rosszindulatú daganatok, csontvelői eredetű működészavarok, védekezőszervi (immun) betegségek, anyagcsere betegségek és autoimmun betegségek is.  A kezelés lényege a beteg kóros(vagy kórosan működő) sejtjeinek elpusztítása, majd az új sejtek bejuttatása, melyek beépülve a csontvelőbe egy immáron jól működő rendszert hozhatnak létre. A magas dózisú gyógyszeres kezelés és az azt követő őssejt-átültetés igen pontos szervezést, időzítést, előkészítést és figyelmes végrehajtást igényel.

Számos csapat jól szervezett és koordinált együttműködése hozhatja csak meg a kívánt eredményt.

A gondosan megtervezett előkészületeket követően a beteget elhelyezzük az úgynevezett transzplantációs boxba vagy szobába, melyre speciális tisztasági szabályok vonatkoznak. A rendszer zsilipes, ablakon nem szellőztethető szoba, ahova csak megfelelő tisztálkodás és ruhacsere után illetve védőköpeny, maszk, sapka használatával lehet bemenni. A beteg a transzplantációs időszak alatt speciális étrendet igényel, melyre vonatkozólag külön útmutatóval rendelkezünk. A gyermekkel együtt lehet a szobában egy szülője is, aki az ápolási igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően mellette maradhat a rendszabályok betartása mellett.

A beteg a közvetlen előkészületek után kemoterápiás és immunológiai kezelésben részesül, melyet kondicionálásnak nevezünk. Az előkészítésnek ez a szakasza betegségtől függően 4-10 napig tarthat. A kezelés után egy napos kimosási periódust követően történik meg a transzplantáció. A transzplantáció napján (0. nap) a megfelelő előkészítő gyógyszerek (hányáscsillapító, gyulladáscsökkentők, lázcsillapító, antiallergikum), infúziók alkalmazása után kerülnek beadásra az őssejtek. Ezek lehetnek frissen aznap levettek (pl. testvérdonor esetén) és lehetnek korábban lefagyasztott és most gyorsan felmelegített sejtek, mint például köldökzsinórvér alkalmazása esetén. A sejteket a beteg kanüljébe adjuk be és azok a véráram segítségével jutnak el a csontvelői sejtképző fészkekbe, ahol megtapadnak, és rövidesen elkezdik a vérképző munkájukat. A beadás alatt folyamatos nővéri és transzplantációs orvosi felügyelet, megfigyelés van, mely során a beteg élettani paramétereit rendszeresen rögzítjük, értékeljük.

A transzplantációt követő periódusban a sejtek megtapadására és a vérsejtek megjelenésére várunk. A betegek és hozzátartozóik mindvégig a korábban részletezett különleges körülmények szerint élnek, táplálkoznak és tisztálkodnak. A betegek rendszeresen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok eredménye szerint visszatérően részesülnek vörösvértest és vérlemezke (trombocita) pótlásban és folyamatosan alkalmazunk megelőző antibiotikus kezelést (profilaxis). Speciális, a gyógyszeres kezelések miatti mellékhatások elkerülése céljából folyamatos véralvadás csökkentő infúziós kezelést alkalmazunk körülbelül a transzplantációt követő 30. napig. Amennyiben a betegnél a kemoterápia és a fehérvérsejt nélküli (neutropénia) időszak miatt szájnyálkahártya károsodás jelentkezik és szájon át nehezebben táplálható, akkor időszakosan intravénás táplálást biztosítunk. Az őssejtek megtapadása a csontvelőben és a véralkotó sejtek (fehérvérsejt, vörösvértest, vérlemezke) termelődésének megindulása a 10-28 nap között következik be, attól függően, hogy a transzplantációhoz milyen eredetű őssejteket használtak fel.  A különböző sejtféleségek különböző időpontokban válnak stabillá. Idegen donoros transzplantáció esetén a különböző (donor és befogadó szervezet) eredetű sejtek „összehangolásához” átmenetileg úgynevezett immunszuppresszív kezelés alkalmazása szükséges. Ezekre a gyógyszerekre saját eredetű őssejtek alkalmazása esetén nincsen szükség!

A megtapadás után a betegek rendszerint egyre jobban lesznek, csökken a fertőzésveszély. A vérkép rendeződése mellett a teljes védekező képesség helyreállása (komplett immunrekonstrukció) huzamosabb időt igényel. Ezen időszak alatt betegeinknek továbbra is kerülni kell a közösséget, maszkot és kesztyűt viseljenek a mindennapi utcai életben, otthonukban speciális higiénés rendszabályok szükségesek és étrendjük is a transzplantációs központ által megszabott szabályok szerint kell történjen. Ezen szabályok és javaslatok gyűjteményét külön útmutatások formájában mindenki megkapja. A teljes immunológiai rekonstrukciót követően, a megfelelő védőoltások beadása után a betegek a közösséget maradéktalanul látogathatják, teljes értékű életet élhetnek.

Dr. Benyó Gábor
Csecsemő- és gyermekgyógyász, hematológus-, onkológus szakorvos, a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház és Rendelőintézet, Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának főorvosa

Az utóbbi években a köldökzsinórvér eredetű őssejtek felhasználásának egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a kutató orvosok.

Olyan állatkísérletes eredmények látnak napvilágot, amely bizonyítja, hogy a gyermek születésekor levett köldökzsinórvér őssejtjeinek megőrzése nagyon fontos lehet.

Minden kutatás egyik legnagyobb kritikája az, hogy elméleti eredményeket hoznak, de a gyakorlati alkalmazásuk, például a beültethető minták korlátozott száma miatt gátolt. Az orvosok szerint nagy szerencse, hogy a placentában található úgynevezett köldökzsinórvérről már több évtizede kiderült, hogy nagyszerű vérképző őssejteket, és emellett úgynevezett „mezenhimális” őssejteket is tartalmaz.

Dr. Won Soon Park, a Szöuli Gyógyintézeti Központ kutatójának elmondása szerint “azt tudjuk a köldökzsinórvér eredetű mezenhimális őssejtekről, hogy sikeresen lehet sejttenyészetben fenntartani és különféle sejtekké (például csont-, porcképző, ideg vagy akár tüdő-sejtté) átalakítani. Azt, hogy a betegben hogyan fogja majd az őssejt ezeket a tüdő szövetére jellemző sejteket kialakítani – még egyelőre nem látjuk tisztán”.

Egy Washington állambeli kutatócsoport a köldökzsinórvér felhasználását vizsgálja a tüdő funkcionális problémájának kezelésére. Az eredmények nagyon ígéretesek!

A tapasztalatok szerint a mezenhimális őssejtek a gyulladásos folyamatok csökkentésével kedvező hatásúan használhatók egyes tüdőbetegséggel küszködőknél. Ennek a felfedezésnek kiemelt jelentősége van a fejletlen vagy sérült tüdővel született gyermekek terápiás kezelésében, amire korábban nehezen találtak gyógymódot.

“A sérült tüdő olyan jelzőanyagokat termel, ami segít a mezenhimális őssejteknek a sérülés helyszínére vándorolni és osztódásba, sejtpótlásba kezdeni. A sérült terület ezzel regenerálódni, a hiányzó sejtek kijavítódni képesek.”– magyarázza a szakértő.

Annyi biztos, hogy a kutatások ígéretes eredményekkel zajlanak, és szerencsére egyre több szülő fordít rá figyelmet, hogy születendő gyermekük köldökzsinórvérét és annak értékes őssejt-tartalmát megőrizze.

Egy másik egyesült államokbeli kutatócsoport is dolgozik a tüdő őssejtekkel való regeneratív orvoslásán, hiszen csak az USA-ban évente 75 ezer halálesetet regisztrálnak a tüdőt érintő betegségek miatt, amit sajnos gyógyszeres kezeléssel nem tudnak gyógyítani.

A chicagói kutatócsoport egereken végzett kutatást, és csontvelői eredetű „progenitor” sejtekkel kezelték a sérült tüdővel rendelkező állatokat. A sejteket felszaporítva, a sérült sejtek pótlását hatékonyabbá tették. A kísérletes terápia sikeresnek bizonyult, a gyógyulási arány jelentős volt.

A chicagói kutatócsoportnak nemcsak a terápia eredményességét, hanem az progenitor sejtek konkrét javító-mechanizmusát is sikerült felderíteni, és ezekkel további kutatási projekteket elindítani. Ezek a sejtek a legfontosabb sejtkapcsoló molekulákon (az integrineken) keresztül tudják a celluláris és molekuláris javító-mechanizmust „bekapcsolni”.

Ezek a kutatások is jelzik, hogy a köldökzsinórvér eredetű őssejtek és a csontvelőből nyert progenitor sejtek felhasználása a tüdőt érintő funkcionális betegségek kezelésében (mint például a koraszülöttek éretlen tüdejének vagy a krónikus tüdőbetegségben szenvedők kezelése) sikereket hozott.

Forrás: Cell Transplantation, Volume November 2009, Stem Cells online edition, October, 2009
 

Szenzációs eredményről számol be a brit The Lancet című szakfolyóirat, egy nőnek saját csontvelőjéből vett őssejtekkel alakítottak ki új légcsövet, amely sikeresen ellátja feladatát.

A sebészek a beteg saját csontvelőjéből vett őssejteket használták, mint ismeretes, ezek a sejtek képesek szinte bármilyen szövetté fejlődni. A csontvelőből vett őssejtek hasonlóak az embrionális őssejtekhez, de itt etikai megfontolások nem játszanak szerepet. A beteg, egy 30 éves nő, Barcelonában kapott új légcsövet, miután már mozogni sem tudott és légszomja volt, mert tuberkulózis következtében súlyosan károsodott a légcsöve és hörgői. Úgy tűnt, nem marad más megoldás, mint hogy ki kell venni a fél tüdejét. Egy 51 éves, agyvérzésben elhunyt donor légcsövének mintegy 7 centiméteres darabját megfosztották a donor sejtjeitől, majd az őssejtes tápfolyadékba helyezve megvárták, míg az új sejtek benövik, majd ezután ültették be.

Két hónappal a műtét után, amelyben a barcelonain kívül a bristoli, a padovai és a milánói egyetem kutatói is résztvettek, a beteg tüdeje normálisan működik.

A szervátültetésnél általában a kilökődés a veszély, ám ebben az esetben ezzel nem kellett számolni, a beteg még az immunrendszerét elnyomó gyógyszereket sem kapott, se nincs jele a kilökődésnek.

Forrás: InforMed 2008. november 20.