Orvosi felhasználás

• Zsírszövet átültetése

• Rekonstrukciós vagy helyreállító célú orvosi felhasználás

Autológ zsírszövet átültetést egyre gyakrabban alkalmaznak ma a plasztikai sebészetben esztétikai és rekonstrukciós célokra (Tremolada C, 2010). A rekonstrukciós sebészet öröklött betegségek, vagy műtétek következtében szerzett szövetkiesések pótlására használ zsírszövetet. Az emlőcarcionoma – melynek előfordulása sajnos egyre nő – gyakran műtéti beavatkozást követel, melynek során az emlő egy részét el kell távolítani. A teljes gyógyulást követően azonban lehetőség van a hiányzó szövetek pótlására. Ezen emlőhelyreállító műtétek során számos alkalommal használtak már autológ zsírszövetet, melynek alkalmazása több átfogó tanulmány szerint is jó eredményeket hozott (Delay E, 2009). Biztonságosnak bizonyult, mert nem növelte a mellrák újbóli kialakulásának kockázatát, és emellett a páciensek pszichés állapota és életminősége is jelentősen javult.

• Esztétikai célú orvosi felhasználás

Az esztétikai sebészet szinte minden területen kipróbálta már a zsírszövettel való arc- és testformálást, beleértve az arc és kézfej fiatalítást, a szájformázást és a test kontúrjainak javítását. A legnépszerűbb esztétikai beavatkozások közé tartozik a mellnagyobbítás. Korábban csak különböző implantátumok (pl. szilikon) álltak a rendelkezésre, az utóbbi években azonban egyre több plasztikai sebész kezdte el használni a páciens saját zsírszövetét, mint töltőanyagot. Előnye, hogy nem testidegen, kellően rugalmas, így sokkal természetesebb hatás érhető el vele. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy zsírszövet feltöltéssel elsősorban az emlő alakja – és kevésbé a mérete – korrigálható.
 

• Regeneratív célú orvosi felhasználás

A zsírszövetben található SVF frakció tartalmazza azokat az úgynevezett mesenchymalis őssejteket (más néven ASC-ket), amelyekről feltételezzük, hogy az élő szervezetben (in vivo) részt vesznek a károsodott szövetek helyreállításában. Ezek a sejtek megfelelő technika segítségével könnyen kinyerhetők a leszívott zsírmintákból, és laboratóriumi körülmények között tenyésztve őket előállítható a megfelelő mennyiségű mesenchymalis őssejt. Bár a zsírszöveti ASC-k regeneratív célú felhasználása Európában és az USA-ban még csak klinikai kipróbálási fázisban van, a tárolását időben célszerű elkezdeni a jövőbeli felhasználás reményében. Minél fiatalabb korban történik meg ugyanis a zsírszövet gyűjtése, annál nagyobb számú és életképesebb regeneratív sejthez juthatunk. Az ASC-k terápiás alkalmazása jelenleg klinikai kipróbálási fázisban van.
A jövő szempontjából érdekes gyógyászati célú felhasználás történhet például úgy, hogy a regeneratív sejteket közvetlenül a sérült szövetekbe, vagy azok közelébe juttatják be. Ezt a módszert elsők között a szívinfarktus utáni hegképződés megelőzésére (Madonna R, 2013), és különböző fekélyes sebek kezelésére lehetne használni. A jövőbeli felhasználás másik módja lehet a mesterséges szövetépítés (tissue engineering) is (Barrilleaux B, 2006), mely az utóbbi években a biotechnológiai iparral együtt robbanásszerű fejlődésnek indult. Ennek során az emberi szervezeten kívül létrehoznak egy mesterséges vázat („scaffold”), amelyre a beteg saját őssejtjeit ültetik és tenyésztik őket egy úgynevezett bioreaktorban. A páciens személyre szabottan a saját sejtjeiből álló mesterséges szervet kap vissza, így nincs szüksége immunszupresszív gyógyszerekre sem, hiszen a kilökődés veszélye minimális. Az elmúlt években lehetett olyan esetekről hallani, ahol életmentőnek bizonyult egy-egy ilyen beavatkozás, ennek ellenére a kockázatos kimenetel és a hatalmas költségek miatt valószínűleg még jó ideig nem képezi majd a rutin orvosi gyakorlat részét. Egy-egy kivételes esetben építettek már ezzel a módszerrel mesterségesen légcsövet (Macchiarini P, 2008), bőrt, porcot, sőt – állatkísérletben – közel 6 órán keresztül működőképes patkány tüdőt is (Soto-Gutierrez A, 2012).